Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Szerintem a borító elég egyértelműen magáért beszél
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni. 

Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története

„Kezdetben gimnazista tiniregényt varázsolt. Nem középiskolás fokon. Aztán bábeli zűrzavart álmodott. Fesztiváli könnyedséggel. Most éjszakai rohanást vizionál. Véget nem érő érzelmekkel. Hagyjátok magatokat olvastatni vele.”
Kirády Attila, az Origo kreatív igazgatója, az szjger.hu egyik megalkotója

Én így gondolom:

Húha! Nos, mit is írjak? Eszméletlenül jó könyv, idézném magamat: „És nem fogom átvariálni az olvasási sorrendemet emiatt a könyv miatt!” – mondtam ezt vásárlás előtt két nappal! És hát dehogynem! Már el is olvastam! ÉS nem volt rossz döntés. Imádtam minden sorát, ami azt is mutatja, hogy kilenckor már úgy voltam vele, hogy lerakom és alszok, de fél tizenegyig olvastam, és végeztem! :DD Végre nem az a habos-babos minden jó könyv, nem olyan – mint Cortez és Reni kapcsolatában – itt igenis van összeveszés, megcsalás, kibékülés, stb. 
Legjobban Norbi és Ákos karakterét szerettem, aztán jött Szilkó és Lia. Nagyon röhögtem, mikor Lia és Norbi E/3.-ba beszélt Kornéliáról, aki történetes ugyan az. Imádtam, minden egyes sorát, és szerintem Norbiék nem is szakítottak, hisz' lélekben együtt voltak! :))

Viszont utáltam, hogy minden fejezetcím "Szilveszter ..." (valami) címmel kezdődött. Engem indegesített. De ennyitől eltekintek. 

5 pont

Kerstin Gier: Rubinvörös

Kerstin Gier: Rubinvörös

Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…

Szerintem:

Egy éjszaka emésztődött bennem a történet, felidéztem mindent. Most már úgy gondolom, hogy megtudok írni egy értékelést.

Szóval, igen mondhatjátok, hogy mi tartott ilyen sokáig, mert tényleg eszméletlen jó a könyv. Nos valójában mikor elkezdtem. kb. az előszó végéig jutottam. Utána eszméletlen sok időhiány és kedvtelenség után, szerdán igazából elkezdtem, és elolvastam.
A történet megragadott, és sokat röhögtem, mikor Gwen nem tudta a jelszót, és újakat kreált. Továbbá ahhoz képest, hogy nem szeretem a hosszú hajú fiúkat annyira férfinak legyen rövid a haja! Gideont mégis megkedveltem. Gwen az első perctől belopta magát a szívembe, ahogy hűséges Scherlock Leslie is. Mikor Gwen a kis Robert-tal beszélgetett, én azt hittem elsírom magam, kár, hogy ezt az érzelmes pillanatot Kerstin rövidre fogta. Minden esetre, a történet zseniális. Azon filóztam, hogy ha a Rubinvörös a Rubinról szól (Gwendolyn) akkor a Zafírkék a Zafírról (Lucy) és a Smaragdzöld a smaragdról (a gróf)?? Ezt nem tudom mondjuk de én el tudom képzelni.
Egy valami amit nem tudtam eldönteni: Kinek az oldalán álljak Lucy-ékén, vagy a Gróf oldalán. Egyenlőre inkább Lucyék. A gróf ijesztő.
Jahh, és még valami az Előszó és az Epilógus ugye Lucy-ról és Paul-ról szól?

Extra

Pierdomenico Baccalario: A szikla őrei (Ulysses Moore 5.)

Sziasztok! Nos, igen - igen! Tudom.. Ne is mondjátok.. De hoztam!.. Szóval, na szóval itt van! 

Pierdomenico Baccalario: A szikla őrei

Ki is valójában Ulysses Moore? Jason, Julia és Rick már-már megtudják az igazságot. Azonban Oblivia és Manfred is, aki túlélte az újabb zuhanást a szikláról, azon ügyködnek, hogy tervüket véghezvigyék: be akarnak jutni a Villa Argóba, hogy átmehessenek az Időkapun. Ahhoz, hogy megállítsák őket, a három gyereknek meg kell találnia Black Vulkánt, Ulysses régi barátját, aki a kilmore cove-i vasutat irányította, és akinél az Első kulcs van. Ezért egy újabb utazásra készülnek a gyerekek. Irány: a 12. század, az örök ifjúság kertje.

Véleményem: 

Most érkeztünk el odáig, hogy letehetetlen, izgalmas, félelmetes. És még mindig annyi a kérdés!

DE! Kiderült, hogy ki is Ulysses Moore, mi lett a Banner fiú apjával, hogyan akarják kiiktatni Obliviát, mi van az Első kulccsal. És vajon ki visz mindig friss virágot, Penelope sírhelyére?
Nem tudom, mit is írjak, mert vagy agyon spoilerezem, vagy nem tudok mást írni. Az izgalmas, éstetszett, kifejezések nem elegek, közhelyesek és sorolhatnám. Nincs erre megfelelő szó, az tudja milyen, aki olvassa. És remélem, hogy egyre többen fogjuk olvasni.
Amit viszont sajnálattal látok, hogy kevesen olvassuk, legalábbis a Moly statisztika szerint. Pedig olyan sok kis srác kezében látom, mikor jönnek ki az Alexandrából, egy-egy kötettel a kezükben. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

5 pont