Kerstin Gier: Rubinvörös

Kerstin Gier: Rubinvörös

Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…

Szerintem:

Egy éjszaka emésztődött bennem a történet, felidéztem mindent. Most már úgy gondolom, hogy megtudok írni egy értékelést.

Szóval, igen mondhatjátok, hogy mi tartott ilyen sokáig, mert tényleg eszméletlen jó a könyv. Nos valójában mikor elkezdtem. kb. az előszó végéig jutottam. Utána eszméletlen sok időhiány és kedvtelenség után, szerdán igazából elkezdtem, és elolvastam.
A történet megragadott, és sokat röhögtem, mikor Gwen nem tudta a jelszót, és újakat kreált. Továbbá ahhoz képest, hogy nem szeretem a hosszú hajú fiúkat annyira férfinak legyen rövid a haja! Gideont mégis megkedveltem. Gwen az első perctől belopta magát a szívembe, ahogy hűséges Scherlock Leslie is. Mikor Gwen a kis Robert-tal beszélgetett, én azt hittem elsírom magam, kár, hogy ezt az érzelmes pillanatot Kerstin rövidre fogta. Minden esetre, a történet zseniális. Azon filóztam, hogy ha a Rubinvörös a Rubinról szól (Gwendolyn) akkor a Zafírkék a Zafírról (Lucy) és a Smaragdzöld a smaragdról (a gróf)?? Ezt nem tudom mondjuk de én el tudom képzelni.
Egy valami amit nem tudtam eldönteni: Kinek az oldalán álljak Lucy-ékén, vagy a Gróf oldalán. Egyenlőre inkább Lucyék. A gróf ijesztő.
Jahh, és még valami az Előszó és az Epilógus ugye Lucy-ról és Paul-ról szól?

Extra